Darky TeaBlogja

"..A tea főzete a legédesebb harmat a mennyországból.."

Itt idézeteket olvashatsz, teáról, teázásról. Az idézeteket könyvekben, és az interneten találtam, olvastam. A szerzőt mindenképpen odaírom melléjük, amennyiben ismerem őket.

Jó olvasgatást!

 

---

 

Kosztolányi Dezső – Tea

"Imádom a teát.

Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfümje, a lelke, az illúziója elvesz, mert nem tudják lemérni, és csak a sárga, forró víz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak. Terméketlen, önmagáért való, kéjes, mint a csók. A többi italok követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsúlyozza, aláhúzza igazi valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. Hasonlatos a szőke nőkhöz, akik azonnal átveszik a férfi egyéniségét, s ha géplakatossal beszélnek, a gépek érdeklik, de ha költő szól hozzájuk, ábrándosak lesznek, és rímekben felelnek.
A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni a csészéjébe. Nem is igen bízom azokban, akik csak szokásból isszák, mással készíttetik el, s következetesen citrommal és rummal fűszerezik, és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá. Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré. Ismertem egy nőt, aki addig vitte a teakészítés művészetét, hogy a hangulatait egész hűen tudta vele visszaadni. Az udvarlójának pedig úgy nyújtotta át, hogy néha vallomás volt - forró és félreérthetetlen -, néha évődés, néha pedig a szeszélyek szeszélye, egy kimagyarázhatatlan zavar, amely a végletekig csigázta a kíváncsiságot. Vannak fantaszták, akik csak a páráját és aromáját szeretik, s a csészére hajolva álomútra kelnek Kínába, Ceylonba vagy a Szunda-szigetekre, oda, ahol ez a keserű és egzotikus gyökér terem.

A tea az álmodók bora."

 

---

 

Ezt nem tudom ki írta, csak tetszett.

 

"Egyszer földönkívüliek megtalálták a Földet, felvették alakunkat, elvegyültek, vizsgálták, hogy az Ember elég fejlett-e, alkalmas-e arra, hogy felvegyék a kapcsolatot. Sok minden tetszett nekik, amikor egy kedves háziasszonyhoz jutottak, aki megkínálta őket teával. A teázás után befejezték a kutatást, megírták jelentésüket és eltávoztak, nem kutatták a Földet soha többé.

Mi állt a jelentésben?

Ez a faj javíthatatlanul és visszavonhatatlanul zavarodott, vegyük csak a következő példát: Van egy csodálatos aromájú, zamatos italuk, teának hívják, ami nagyon pompás, kissé kesernyés. De hogy ne legyen annyira keserű, tesznek bele cukrot, ami édes. De hogy édes se legyen, tesznek bele citromot, ami savanyú.

A faj menthetetlen."

 

 

---

 

 

„Egyetlen csésze tea sem hasonlít egyetlen másikhoz sem!“

 

Stephen Twining

---

 

"Az első csésze tea megnedvesíti az ajkaimet és a torkomat,
A második csésze megtöri a magányomat,
A harmadik csésze átjárja sivár zsigereimet,
A negyedik csésze fokozza a verejtékezést, hogy pólusaimon keresztül eltávozzon az élet minden mérge,
Az ötödik csésze után megtisztulok,
A hatodik csésze a halhatatlanok birodalmába hívogat.
A hetedik csésze - óh, de már nem bírok többet!
Már csak a ruhám ujját lengető hűvös szél fuvallatát érzem.
Hol van a "Boldogok szigete"?
Engedjetek, hogy ez az édes szél elsodorjon odáig !"

/Tang kínai költő tollából/

---

 

"Életünk során főleg három dolgot sajnálhatunk: az elrontott ifjúságot, az értelmetlen és bamba bámulással meggyalázott szép festményeket, valamint a helytelen készítéssel elpazarolt finom teákat."

Kínai közmondás